Kísérletei:

Mengele jelentős részben álorvosi kísérletei következtében vált a leghírhedtebb náci orvossá. 1943 nyarán kutatásait a cigánytábor gyermekei között az éhezés miatt gyakran előforduló arcüszkösödéssel, más néven vizirákkal (noma faciei) kapcsolatban indította. Érdeklődése hamarosan új irányba fordult: az ikrek felé. Vizsgálatait cigánygyerekeken kezdte, majd zsidókon folytatta.

"Mengele-ikrek" a felszabadulás után

A holokauszt magyar túlélői közül sokan emlékeztek az alacsony termetű, elegáns SS tisztre, aki 1944-ben egész nyáron a rámpán kiabált: "Zwillinge heraus!" (Ikrek kifelé!) Összességében több száz ikerpárt gyűjtött össze, kisgyerekeket és időseket egyaránt, a legtöbben magyar zsidók voltak. Az ikreket Mengele a tábor  helyezte el (BIIe 29 és 31. barakk, BIa 22. és 1. barakk, BIIf 15. barakk stb.), ahol a parancsnoksága alá tartozó deportált orvosok mindenkit megvizsgáltak, minden testméretet aprólékosan lejegyeztek. Az ikreket (nem egyszer anyjukkal együtt) Mengele mentette meg az azonnali elgázosítástól, ellátásuk az átlagosnál jobb volt, a doktor általában kedvesen bánt velük, néha még édességeket is hozott nekik. Ez a látszólag harmonikus viszony azonban csak a borzalmas valóságot takaró felszín volt. Mengele, aki valószínűleg az ikerszületések titkának megfejtésével a német "faj" létszámát akarta növelni, fanatikus kutatásai során semmitől nem riadt vissza. Ha az egyik iker meghalt, a másikat lelőtte, hogy a boncolás során kiderüljön szenved-e ugyanolyan betegségben. Volt, akiknek összevarrta vénáit mesterségesen sziámi ikrekké téve őket, sokakat ismeretlen céllal és módon pusztított el. Az ismétlődő vizsgálatok közben a gyerekek órákig álltak meztelenül a hidegben, gyakran vettek tőlük nagy mennyiségű vért. Mengelét foglalkoztatták a szemszínnel kapcsolatos rendellenességek (heterochromia - különböző /szem/ színűség) is. Előfordult, hogy páciensei szemének színét kék oldatot becsepegtetve akarta megváltoztatni, de csak megvakította őket. A DEGOB-jegyzőkönyvek túlélői is beszámoltak Mengele kísérleteiről. Többen említik, hogy a foglyoktól Mengele vért vettetett. A gányai E. R. és gyanakodó társai a női táborban megszöktek a vérvétel elől. A 20 éves alsóapsai L. F. így emlékezett: "Mialatt a konyhán voltam beosztva két ízben jelent meg dr. Mengele és vért vett tőlem. Természetesen nagyon meg voltam ijedve, mert azt hittem, engem is visznek a krematóriumba. Minthogy éjjeli beosztásom volt a konyhán, mindég láttam a nagy tüzet a krematóriumból." A munkácsi Schönfeld Erzsébet is több kísérletről tudott: "Az ikreknek külön kellett jelentkezni, azoktól vért vettek és különböző kísérletekre használták őket. Tudok még egy nőről, aki hajlamos volt a hízásra, azt felhizlalták természetellenesen és azon is tanulmányoztak (sic!)."

K-Sz. M., a 22 éves budapesti szigorló orvos 1944 júliusában a BIIf kórházszektorba került ápolóként, ahol személyesen figyelhette meg Mengelét és ikreit. "A sokat emlegetett Mengele századoskedvenc vesszőparipája az örökléskutatás volt, ezért különleges elbánásban részesítette az ikreket. A cigánygyerekek közt volt három ikerpár is, egy a kórházban, két pár a láger Kindergartenjában [óvoda]. Ezeket a gyerekeket 1944. 08. 02-dikán délelőtt dr. Mengele, dr. Rabinovitsnak, a cigánybarakk főorvosának személyes gondjára bízta és este külön autóval jött értük. Harmadnap igen dühösen érkezett Mengele a kórházba és kereste a cigánygyerekek kezelőorvosát. Lehordta a sárga földig mondván, hogy a betegeket nem vizsgálják gondosan, nem törődnek velük, az orvosokat csak a pót-élelmiszeradagok érdeklik és súlyos megtorlásokat helyezett kilátásba, mert az egyik cigányikernél ez könnyen felfedezhető tuberkolotikus elváltozást nem észleltek, vagy nem írták be a kórtörténetbe. Az összeszidott orvosnak arra a kérdésére, hogy mégis hogy derült ki, hogy a gyerekeknek ez az elváltozása megvan: Mengele magától értetődő természetességgel egy boncolási jegyzőkönyvet húzott elő, melyben az előzőleg nyilván elgázosított kis gyereknek szabályszerű felboncolásakor talált, lelet volt teljes szakszerűséggel leírva." Visszaemlékezése alapján K-Sz. M. igen figyelmes szemtanúnak bizonyult: vallomásának korábbi részében precízen említi a cingánytábor likvidásának dátumát (1944. augusztus 2.), a megölt áldozatok számát alig tévedve 3451 főre teszi (aznap éjjel 2897 romát gyilkoltak meg) és abban is igaza van, hogy mivel a tüdőbajosokra azonnali halál várt, ezért a fogoly orvosok szándékosan félrediagnosztizálták az ilyen betegeket, hogy megmenthessék életüket. K-Sz. M. azért is fontos tanú, mert nemcsak hallomásból, hanem személyesen is ismerte Mengelét, és mint ilyen, a doktor még az auschwitzi körülmények között is furcsa viselkedésére kollégáival együtt próbált magyarázatot találni: "Annak a két vagy három egészen rövid beszélgetésnek alapján, melyet Mengelével folytatni alkalmam volt én is osztom a kórház orvosainak azt az általános véleményét, hogy Mengele tulajdonképpen ideggyógyászati eset volt. Valószínűleg egy kiütéses tífusz által okozott mániás depresszióban szenvedett és rögeszméje volt az elméletileg régismert eugenikai szelekció gyakorlati megvalósítása." K-Sz. M. helyesen említi, hogy a Mengele által meggyilkolt ikrekről precíz boncolási jegyzőkönyv készült, sőt az egyik patológust ismerte is: "Amikor a transzportunk megérkezett Mengele első kérdése az volt, hogy van e köztünk kórboncnok és ezt a kérdését mindaddig megismételte, amíg a szombathelyi közkórház kórboncnokát, dr. Görög Dénest meg nem találta."

Mengele boncolóorvosa: Dr. Nyiszli Miklós

Dr. Görög birkenaui főnöke, és egyben Mengele leghíresebb munkatársa

Nyiszli Miklós

egy nagyváradi magyar zsidó orvos, dr. Nyiszli Miklós volt. Nyiszlit 1944. május végén deportálták az aknaszlatinai gettóból. Rövid birkenaui tartózkodás után az A-8450-es számú tetoválást kapta, majd a monowitzi (Auschwitz III. vagy más néven Buna) kényszermunkatáborba osztották be egy betonozó munkacsapatba. Körülbelül két héttel később ereje már fogytán volt, amikor júniusban valamennyi fogoly orvost a tábor SS főorvosához rendelték. Az SS-százados Németországban végzett boncolóorvost (patológus) keresett. Egy francia társával együtt a több évig Németországban praktizáló Nyiszli megfelelt a követelményeknek. DEGOB-vallomásával számos részletében ellentmondó, a háború után kiadott könyvében Nyiszli beszámolt róla, hogy ezután néhány napra a BIIf kórháztáborba vitték, ahol Mengele előtt két hulla felboncolásával "levizsgázott". Ezután a birkenaui zsidórámpa (Judenrampe) baloldali végében álló II. számú krematóriumba vitték, ahol a parancsnok, Erich Muhsfeldt SS-őrmester a meggyilkoltak ruháival látta el, majd Mengele parancsára rendelkezésére bocsátott egy saját szobát: "Néhány óra múlva érkezett meg dr. Mengele, aki szintén egy cca. egy órás szóbeli vizsgának vetett alá bennünket, Azonnal el is látott bennünket munkával, amely munka transzportoknál kiszelektált rendellenes fejlődésű egyének életbeni orvosi levizsgálásából állt, méreteket vettünk róluk, majd Oberscharführer Mussfeld (sic!) 'Kleinkaliberrel', azaz 6 mm-es fegyverrel tarkón lőtte őket, aminek megtörténte után parancsot kaptunk felboncolásukra, és a legpontosabb boncolási jegyzőkönyv elkészítésére. A rendellenesen fejlett hullákat ezután klórmészzel lemartuk és a tiszta csontokat összeállítva, becsomagolva Berlin-Dahlem-i antropológiai intézetnek küldtük fel." A Nyiszli által említett intézmény a Verschuer professzor vezetése alatt álló Vilmos Császár Antropológiai Emberi Örökléstani és Genetikai Intézet, amellyel Mengele már a háború előtt is kapcsolatban állt, és amely most kutatási programja keretében használta az SS-százados által Birkenauból küldött "tudományos anyagot". (A háború után Verschuer megsemmisítette Mengelével folytatott levelezését, és azt hazudta, hogy semmit sem tudott a kísérleti alanyok életének és halálának körülményeiről.) A következő hetekben Nyiszli lett a birkenaui Sonderkommando orvosa, így funkciójából adódóan szabad bejárása volt a krematóriumokba és részletesen megfigyelhette a

Az álorvosi kísérletekhez használt injekciós tű

megsemmisítést. Egy éjjel Mengele a krematórium épületében számára kialakított modern boncterembe hivatta: "A boncterem melletti munkateremben SS őrizet alatt pedig 14 cigányiker várakozott, keservesen sírdogálva. Dr. Mengele egy szót sem közölt velük, 10 ccm-es fecskendőt készített elő, ugyanúgy egy 5 ccm-est. Egy dobozból evipant, a másikból 20 ccm-es üvegcsében kloroformot rakott a műtőasztalra. Ezek után bevezették az első ikert, 14 éves leányka volt. Dr. Mengele megparancsolta, hogy vetkőztessem le és tegyem fel a boncasztalra. Ennek megtörténte után jobb karjába intravénásan evipant fecskendezett be. A gyermek elalvása után kitapogatta a bal szívkamrát és befecskendezett 10 ccm kloroformot. A gyermek egyetlen egy rángás után halott volt, majd dr. Mengele a hullakamrába vitette. Így következett ezen az éjszakán mind a 14 ikernek a meggyilkolása. Dr. Mengele megkérdezte tőlünk, hogy 7-8-at el tudunk e végezni. Mi erre azt feleltük, hogyha precíz tudományos munkát kíván, úgy átlag négy halottat tudunk naponta felboncolni. Ebbe bele is egyezett." Könyvében Nyiszli több ikerboncolási esetet említ, köztük a K-Sz. M. DEGOB-visszaemlékezésében már idézetett is, amikor a cigánytábor likvidálásának másnapján (valószínűleg augusztus 3-án) elgázosított ikerpárok hulláit kellett felboncolnia. Nyiszli túlélte a birkenaui Sonderkommando 1944. október 7-i felkelését, amelynek során a rabok felrobbantották a IV. krematóriumot, megöltek 3 SS-t, majd kitörtek a táborból. A lázadást leverték, az SS 451 foglyot, köztük sok magyart ölt meg. A Sonderkommando létszáma aznap estére 212 főre olvadt. Nyiszliékre is halál várt, de Mengele megmentette őket: "Mi orvosok is ott feküdtünk bajtársainkkal, a gépfegyverek előtt, de dr. Mengele - kinek fajbiológiai munkáját még nem fejeztük be - kivett bennünket a halálraítéltek közül."

Pártfogója írásos engedélyével Nyiszli felkutathatta a BIIc szektorban lévő lányát és feleségét, akiknek élelmiszert és ruhát vitt, majd egy munkatáborba indított transzportba helyeztette őket, végül Bergen-Belseben szabadultak fel. Mengelének köszönhetően Nyiszli és csapata túlélte a Sonderkommando utolsó szelekcióit, majd 1945 januárjában a tábor evakuációja során névtelenül sikerült elvegyülnie az egyik gyalogmenet foglyai között. Paszóvon  keresztül Mauthausenbe  került, majd a melki és az ebenseei koncentrációs tábor következett. Itt szabadították fel az amerikaiak. Kollégája, a szombathelyi Görög Dénes nem bírta a megpróbáltatásokat: februárban Mauthausenben idegösszeomlást kapott, pontos sorsa ismeretlen, valószínűleg elpusztult.

 

 

Oldal: Mengele kísérletei
Ide írhatod a honlap főcímét, ami legfeljebb 75 karakter lehet! - © 2008 - 2024 - josef-mengele.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat